A következő részekben poszttól posztra mutatjuk be az évtized legjobb játékosait. Elsőként találó módon az irányítók kerülnek a boncasztalra.

 

1. Jason Kidd:

 

Az évtized legjobb irányítója címet a Dallas irányítója kapta, nem véletlenül. Közepes pontátlagai mellé remek, okos meglátásaival rengetek gólpasszt oszt ki csapattársainak, nem csoda, hogy Stockton után második a gólpassz örökranglistán, több, mint 11ezer gólpasszal.

Az idők alatt megtanult büntetőzni is, de ami a legnagyobb erénye, az az, hogy rendelkezik az irányítók legritkább képességével, a pattanózással. Centerekhez méltó lepattanó átlagokat produkál karrierje kezdete óta, amit ritkán lát az NBA világa. Kiddet '94ben draftolta a Dallas, itt egyből RoY lett Grant Hillel megosztva, majd két és fél év után átkerült Phoenixbe(az akkor még fel nem ismert Nash mellé), ahol 3 és fél csodás évet tölthetett el, tripla-duplához közeli átlaggal. 2001ben került át Eastre, méghozzá a New Jersey Netsbe, ahol 1 év játék után máris az NBA döntőjében találhatta magát. A Shaq-Kobe vezette Lakers gyorsan túltette magát a Netsen, de a következő szezonban Kidd megint bevezette csapatát a döntőbe, ezúttal a Tim Duncan-Ginobili-Parker hármassal nem tudott elbírni. 2008ban került vissza Dallasba, ahol azóta is játszik, feltehetően innen is fog visszavonulni. Még ma is az NBA meghatározó játékosa. 

 

 

 

Nash csak kicsivel marad el Kidd mögött, méghozzá azért, mert egyrészt csapatban sosem ért el nagyobb sikereket, másrészt őt csak a 2000-es évek közepétől számítjuk az NBA legjobb irányítói közé. 2xes MVP, 2005ben és 2006ban kapta meg ezt az elismerést, Magic Johnson és Jordan után a harmadik Guard, aki back2back MVP lehetett. Nash '97 óta játszik az NBAben, első csapata a Phoenix volt, 2 évig játszhatott itt Kidd cseréjeként. Ezután elpasszolták Dallasba, ahol kezdett kibontakozni benne az ördögi zseni(...). Kiddel ellentétben ő nagyon is kivette részét a pontgyártásban, ráadásul remek tripla- és büntetődobó. 2004ben került vissza eredeti csapatához, ahol ligaelső teljesítményt mutatott, 15.5 pontja mellé 11.5 asszisztot átlagolt, ami pont elég volt számára az MVP címre, sőt, a következő szezonba újra MVP lett, hasonló átlagot produkálva. Szintén hihetetlenül okos meglátásai vannak a pályán, elég, ha annyit mondunk, hogy Joe Johnson, Amar'e Stoudemire vagy Shaquille O'neal. Johnson és Shaq csak egy szezon tölthetett Nash mellett, mégis karrierjük során a legjobban céloztak az alatt az egy szezon alatt, Stoudemire pedig Nashnek köszönheti pontjai nagy részét, hiszen megannyi könnyű helyzetet kapott ajándékba Stevetől. Nash ma is Phoenixben van, tavaly asszisztkirály lett, de lehet, hogy ez sem lesz elég a PlayOffs helyért. 

 

 

Billupsról írtam már korábban(hunnba.blog.hu/2010/11/09/egy_csapat_feje_az_iranyitok_part_1), ő sosem volt valami asszisztgyáros, pontátlagai 20 pont környékén voltak fénykorában, viszont mégis elképesztően jó vezető, nem csak a pályán, de a pályán kívül is mindig egyben tartotta csapatát. Remek triplázó és Larry Brown alatt megtanulta kihasználni testi előnyeit, így rengetegszer állhatott a büntető vonalra, ahonnan ligaelső százalékkal talált bele a gyűrűbe. Billups első évei során sok helyen megfordult, Boston után Toronto, majd Denver. 2000ben került Minnesotába Kevin Garnett mellé, ahol nem csak pontjai de asszisztjai is megszaporodtak, valamint köttetett egy jóbarátság Garnettel, aminek az lett a vége, hogy Kevin Billups második gyerekének, Ciarának a keresztapja. Billups egyébkét unokatestvére az NFLes LenDale Whitenak. 2004ben a Billups-Rip-Prince trió a döntőig menetelt, ahol az évtized egyik legerősebb csapatával találkoztak, hiszen a Shaq-Kobe duó mellé csatlakozott Karl Malone is egy utolsó futásra, ráadásul Fisher is jól játszott akkoriban. De a Pistons 1ese nem hagyta annyiban, és felülkerekedtek a Lakersen, így a Detroit hosszú évek után újra bajnokká válhatott, Chauncey Billups pedig Finals MVP lett. 2008ig maradt Detroitban, hogy aztán Iversonér cserébe(ami egyébként az évtized egyik legelbaltázottabb cseréje) visszajöjjön szülővárosába, Denverbe. Azóta itt játszik, a 'Melodráma kapcsán felmerült az esetleges elcserélése, de ő határozottan kijelentette, hogy szeretne Denverbe maradni, karrierje után itt akar elhelyezkedni. 

 

 

 

Parkert a Spurs hozta a 2001es draft közepén, ami hatalmas stealnek bizonyult. Már rookie szezonjában kezdőként szerepelhetett, 2 év múlva pedig már meghatározó szerepe volt a Spurs bajnoki címében. Ő se az a tipikus asszisztgyáros, de mindenképp nagyszerű irányító. Pontjaival nincsenek gondok, kintről, bentről is egyaránt jól dob. Büntetőzni viszont sosem tudott valami jól, viszont értékes kosarai megfelelően tudják ezt kompenzálni. A Spurs-el 3 bajnoki címet söpört be, legutóbb 2007ben a James vezette Cavaliers ellen, ahol ő lett a Finals MVP. Most 29 éves(Wade-el egyidős), az öregedő San Antonio meghatározó játékosa, meglepetésre vezetik az alapszakaszt, így idén is könnyen megeshet, hogy a Spurs fog nyerni, de az erőviszonyokat nézve erre nincs sok esély. 

 

 

 

Marbury-t a Minnesota draftolta '96ban, rögtön meghatározó játékosa lett csapatának, 16 pontja mellé 8 asszisztot átlagolt Garnették mellett. Még 2 hasonló szezont töltött el a Timberwolwesnál, majd aláírt a Netsbe. Itt már 20 pont felett voltak az átlagai 8.5 gólpassz mellé. Itt is három szezont töltött el, majd átköltözött Phoenixbe, ahol a liga egyik legterheltebb játékosa volt. Átlagai maradtak a tőle megszokott szinten. Dobószázalékokban sosem volt kitűnő, a triplázás és a büntetőzés is csak közepes szinten ment neki. 2003ban New Yorkba igazolt, a liga egyik leggyengébb csapatába. A segítségével újra PlayOffs helyen fejezte be a szezon a Knicks, de az első körbe 4-0al kiestek. A következő években nem tudtak újra bejutni a PlayOffsba, igaz, Marbury egyénileg továbbra is remekelt, hiszen 20 pontja mellé 9 asszisztot átlagolt. 2004 volt egyébként az utolsó szezon, amikor a New York bejutott a rájátszásba. Idővel kezdett visszaesni a teljesítménye, 2007ben, utolsó New York-i szezonjában Mike D'Antoni leigazolta a fiatal tehetséget, Chris Duhont, vele kellett megküzdeni Marburynak a kezdő helyért. A csatát elvesztette, itt volt több összeveszése is az edzővel, Chrissel és a csapattársakkal. Marbury itt már érezte, hogy többé nem játszhat a Knicksben, csapata pedig kitiltotta a további edzésekről és meccsekről Decemberben. 2009 Februárjában bontották fel Stephon szerződését, így Free Agent lett. Szinte azonnal aláírt a Boston Celticshez, ahol 27.-én mutatkozott be. A szezon hátralevő részében közepesen játszott, mindössze 4 pontot és 4 gólpasszt átlagolt kicsivel több, mint negyed óra alatt. A Boston felajánlott neki egy szerződést a 09-10 szezonra is, de azt már nem fogadta el, inkább átment Kinába, ahol újra 20 pontot és 8-9 gólpasszt átlagolt, ráadásul AllStar MVP is lett. Azóta Kinában van, valószínűleg többé nem lép pályára az NBAben, de ki tudja, hiszen még csak 33 éves.

 

 

Kösz a figyelmet, hamarosan követező rész!