Dennis Rodman az NBA történetének talán legkülönösebb személyisége, mind a mai napig. Elsőként kezdte el magát tetováltatni az NBA játékosai közül. Furcsának tűnhet, hogy akkoriban, a 90’-es évek elején, mekkora feltűnést keltett ezzel, hiszen manapság minden 2-3. játékos ki van varrva. Később a szivárvány minden színében pompázó hajviseletével hívta fel magára a figyelmet. Na és persze kosarasnak sem volt utolsó!

A Chamberlain éra óta talán ő a liga történetének legjobb lepattanózója, figyelembe véve, hogy mindössze 198 cm magas. Fénykorában  termetéhez képest emberfeletti erővel rendelkezett, részben ennek köszönheti csodálatos lepattanóátlagait. Minden labdára ugrott, nem ismert lehetetlent, sokszor saját testi épségét nem kímélve akár a nézőtérre is kiugrott egy-egy lecsorgó labda után. Karrierje során átlagban 13,1 lepattanót szerzett meccsenként.

De nem csak a lepattanókért vívott harcban volt eredményes. Védekezésben tapadt az emberére, nem riadt vissza a mezcibálástól sem, a rábízott embert pedig néha fellökte, esetleg bele is rúgott. 1990 –ben és 1991-ben a liga legjobban védekező játékosának választották és 7 alkalommal került be a legjobban védekezők ötösébe. Támadásbeli képességei kimerültek a passzolásban, és a zsákolásban. Triplát és középtávolit egyáltalán nem tudott dobni.

Rodmant az 1986-os drafton mindössze a 2. kör 27. helyén választotta ki a Detroit Pistons.Talán jobb helyre nem is kerülhetett volna a Pistonsnál, ahol meglátták, hogy mit is tud igazán. Hamar észrevették, hogy milyen jól lepattanózik és védekezik. Ennek köszönhetően Chuck Daly edző remekül beépítette az akkoriban „Bad Boys” –nak becézett csapatba. Dobóképességének hiányával különösebben nem foglalkoztak, mivel  nem a pontszerzés volt a fő feladata, arra ott volt a Thomas, Dumars, Laimbeer hármas.

Az 1986/87-es szezonban a Pistons  egészen a főcsoportdöntőig jutott, ám ott a Boston 7 meccses csatában felűlmúlta őket. A következő szezonban egészen a döntőig  meneteltek, ahol 7 meccsen gyűrte le őket a Lakers. Dennis 11,6 pontot és 8,7 lepattanót átlagolt, valamint 32 mérkőzésen kezdőként lépett pályára. Egy évvel később már ők voltak a jobbak és elhódították a bajnoki címet. Az 1989-90-es szezonban ismét győztek, ezúttal a Portlandet felülmúlva a döntőben. A további években nem tudták megismételni pazar teljesítményüket, a továbbiakban  mindössze egyszer jutottak el a főcsoportdöntőig. Rodman egyéni érdemeit tekintve viszont remekelt, hiszen 18,7 (!!!) lepattanós átlaggal elhódította a lepattanókirályi címet.

1992 szeptemberében Rodman megházasodott, ám ez nem tartott sokáig, hiszen decemberben elváltak. 1993 februárjának egyik éjszakáján csőre töltött pisztollyal a kezében találták meg a Pistons stadionjának a parkolójában, amint éppen a dzsipjében aludt. Később önéletrajzi könyvében írt róla, hogy válása után  nem egyszer felmerült benne az öngyilkosság gondolata. 
   

1993 október 1-én a Detroit elcserélte Dennist , Sean Elliottért valamint David Woodért cserébe a San Antonio Spurssel. Azonban nem minden alakult jól , hiszen ha valami/valaki nem tetszett neki – szituációtól függetlenül, akár meccs közben is - nyíltan elmondta véleményét, sőt az illető kritizálásától sem riadt vissza. Mivel az ott töltött 2 év alatt nem sikerült semmilyen nagy teljesítményt felmutatnia a csapatnak, szívesen váltak meg a vezetők Rodmantől.

Az 1995-96-os szezon kezdete előtt Will Perdueért valamint némi készpénzért cserébe a kor talán legjobb csapatához, a Jordannel és Pippennel rohamozó Chicago Bulls csapatához került. Bár már 34 éves volt ekkor, látszólag nem fogott rajta az idő vasfoga és újabb bajnoki címekkel gyarapította kollekcióját. Első Chicagói szezonjában 72-10-es mérleggel fejezték be az alapszakaszt, ami azóta is megdönthetetlen rekord a liga történetében. Rodman tevékeny szerepet játszott 3 bajnoki cím elhódításában. Ez az időszak sem volt balhémentes, hiszen az éjszakai kicsapongások mellett néhány bírólökdösés került a neve mellé, valamint tökönrúgott egy operatőrt.

Ebben az időben Rodman a kosárlabda mellett belekóstolt egy másik sportágba is, a pankrációba, ahol barátjával- a híres pankrátorral- Hulk Hogannel összeállva néhány mérkőzésen is résztvett. Miután Jordan másodszor is visszavonult, Rodman nem erőltette tovább a Chicagói szereplést, így az 1998/99-es szezon 2. felében a fiatal játékosokból álló Los Angeles Lakershez igazolt ám itt 23 mérkőzés után kidobták. Az 1999/2000-es szezonra Rodman aláírt a Dallas Mavericks-hez , azonban 12 meccs után jobbnak látta befejezni NBA-s karrierjét.

A későbbiekben több filmben, valamint show műsorokban tűnt fel, valamint a pankrációt sem hagyta abba. A 2003/04-es szezonban csatlakozott az  újjáalakult ABA-ben szereplő Long Beach Jam csapatához, remélve, hogy valamelyik NBA-s csapat szerződést ajánl neki. Ám mivel már a 40-en is túl volt, nem mutatott iránta komoly érdeklődést egyetlen csapat sem. A következő szezonban a szintén az ABA-ben szereplő Orange County Crush, majd egy évvel később a Tijuana Dragonsban is pályára lépett néhány mérkőzésen. 2005 novemberében egy meccset játszott a finn Torpan Pojat-ban.  Rodman 2006 január 26-án csatlakozott az angol Brighton Bears-hez, ahol 3 mérkőzésen lépett pályára. 2006 tavaszán 2 bemutató mérkőzést játszott a Fülöp szigeteken, ahol csapattársa volt többek között Darryl Dawkins, Alex English és Kevin Willis, a második mérkőzésen pedig 16 lepattanót szerzett. Ezért a 2 meccsért egyébként rengeteg pénzt kapott.

Manapság 2 gyermekével, fiával DJ-vel és lányával Trinity-vel, valamint feleségével él a kaliforniai Newport Beachen. A balhéktól továbbra sem mentes, hiszen új lakhelyén már több mint 70 alkalommal hívták a rendőrséget, 2004 áprilisában ittas vezetésért 1000 $ bírság fizetésére valamint 30 nap börtönre ítélték. 2008 április 30-án családon belüli erőszak vádjában bűnösnek találták, 3 év próbaidőre és 45 óra közmunkára ítélték

 Zűrös élete ellenére rendkívül sikeres karriert mondhat magáénak, hiszen 5x-ös bajnok, 7x a liga legjobb lepattanózója és 2x a liga legjobb védőjátékosa volt, emellett számtalan egyéb cím tulajdonosa is. Na és persze az egyik legszínesebb egyéniség, aki valaha pályára lépett az NBA-ben.